Vajon tényleg rosszak? - Anita Blake novella

Vajon tényleg rosszak?

Ashlee Randall morcosan suhant végig a Bársonyos Karmok kocsma és diszkó folyosóján. Ez a hely az ő tulajdona volt. Ide nem léphettek be a vendégek csak az alkalmazottak és a falka tagjai. A folyosón hosszú sötétlila szőnyeg terült el, míg a falakon nem volt vakolat, így mindenki a csupasz köveket láthatta. Itt tartották a falkagyűléseket, a hely nem volt valami barátságos, de nekik pont megfelelt.

A klub a St. Louis vér negyedében áll, két oldalán egy egy sztriptíz bár állt, ami megadta az épületnek az alap hangulatot. Mindenki tudta itt csak a legzűrösebb egyének vannak jelen. Ilyennek titulálják a Lune d'argent falkát is, bár ez kicsit sem tükrözi a valóságot. Tény, hogy nagyon pénzéhesek és veszélyesek, de mindig kiállnak egymásért, egy családot alkotnak, amit persze mások nem vesznek észre vagy egyszerűen elkerüli a figyelmüket. Még a Koalíció sem fogadta be őket, amit Anita Blake hozott létre, aki a leopárdok Nim-raja és a város urának halandó szolgája. Az alakváltókat összefogó társulás, eddig csak St. Louisban jött létre, de egyre több város követi a példájukat.

Amikor a róluk szóló történetek előkerülnek Ashlee csak még idegesebb lesz, hiába tesz meg mindent, egy kis elismerésért mindig falakba ütközik. Ott áll mellette Dante a párja a król, ahogy a pumáknál nevezik a királyt míg Ashlee a királynő a królowa, Dante mindenben segíti, de még így sokszor felmegy az agyvize, ha a történetekre gondol.

Most is egy ilyen tárgyalás szerűségen volt túl Anita Blakekel és Micahval, akik a Koalíció fő emberei, de mindig csak követeléseket állítottak eléjük:

„ – Fejezzétek be a titkos üzleteléseket – mondta karba tett kézzel, fekete haja lágy hullámokban omlott vállára, barna szemei az éjszaka sötétjét idézték ahányszor belenézett az ember, mellette Micah állt, kinek leopárdként csillogtak szemei – fogadjatok hűséget Jean-Claudenak, hogy tudjuk, mindig számíthatunk rátok, ha baj van. A drogozást az ivást, legfőképpen az illegális pályátokat szüntessétek meg, vonzza a többi alakváltót.

 - Nem teheted ezt velünk – háborodott fel Ashlee. – Ezzel senkinek sem ártunk, eddig egyetlen embert sem halt meg amiatt, hogy tőlünk vásárolt.

 - Hát nem érted! – emelte fel most Micah a hangját – ez egyáltalán nem etikus és rossz fényt vet az egész Koalícióra, ha így léptek be.

 - Ez a megélhetésünk, miből fogjuk eltartani magunkat a családjainkat, a Koalíció nem tud ekkora anyagi biztonságot nyújtani.

 - De nem fogod fel, így nem fogunk bevenni benneteket, még így is kétséges lesz, hogy megszavaznak! Gondolj csak a híretekre. – mondta Anita – Drogozás, pia, verekedés, illegális filmkereskedelem, azon sem csodálkoznék, ha kiderülne: megerőszakoltatok vagy megöltetek valakit az üzlet miatt!

Ashleenek csak ennyi kellett, feldöntötte a dohányzóasztalt és remegve távozott a szobából, még hallotta Micah szemrehányó hangját:

 -  Ezt nem kellett volna mondanod…”

Még ez a nő beszél hírnévről? Nem az ő falkája a legrosszabb a vidéken. Nem őt nevezik Hóhérnak! Hanem azt a nőt, aki mindenkit megöl, ha olyat tesz, ami neki nem tetszik.

Szerencsére nem változott át, így azzal a lendülettel mehetett is a falkájához elmondani a fejleményeket. Nagyon dühös volt, az egész teste remegett, hiába gondolta át ezerszer mit kellett volna mondania vagy tennie, de ugyanerre jutott.

Mikor kinyitotta a gyűlésterem ajtaját egy pillanatra körülnézett. Összesen tizenheten ültek a teremben egy hosszúkás régi fa asztal körül, akik pedig érdeklődve fordultak felé. A szobát itt sem meszelték le, csak a csupasz vörös téglák látszottak, de itt voltak képek felszögelve, szinte mindegyiken pumák és gyönyörű tájak voltak.

A falka csak húszon öt tagból állt, így egy nagycsaládot alkottak. Ashlee párja Dante Ferris az asztalfőn ült és beszélgetett az egyik testőrével Zackkel. Ő egy hírtelen haragú ember, de mindent megtesz a családjáért. Ahogy kinyílott az ajtó azonnal elhallgatott mindenki és reménykedve a megérkezett felé néztek. Ashleenek csak egy fejrázásra futotta, s kitört rajta a sírás eddig csak a falka tagjai látták ilyen helyzetben, mindig az érzelemmentesség vagy a düh álarca mögé bújt, de most csak eddig bírta. Az összes elnyomott érzelem a családja körében tört ki rajta, ott ahol biztonságban érezte magát, ahol szeretet és béke vette körül. Mindig számíthatott rájuk bármi történt is, és ez most sincs másképp.

Mikor fejét lehajtotta barna haja, ami teljesen olyan volt, mint a pumák szőre eltakarta az arcát, Dante azonnal ott termett és magához ölelte, izmos karjai semmilyen kibúvót nem hagytak, de nem is kellett Ash mindig biztonságban érezte magát a karjaiban. Dan gyorsan levette a lány pólóját és a sajátját, hogy jobban be tudja fedni a falka illatával. A példáját mindenki követte, s pár perc múlva egymást ölelve feküdtek a puha szőnyegen.

Dante nagyon dühös lett mikor meglátta szerelmét az ajtóban, ilyenkor bárkit megölt volna aki akár egy rossz szót is szól a párjához, sajnos ezt most nem tehette meg. Anitának nagy a befolyása és akkor sem lenne kifizetődő, mivel a kezdeti düh után megbánná tettét. De amikor így látja Asht a védelmező ösztön még erősebben tör rá.

A falka megnyugtatta őket, s így már nyugodtabban álltak neki a gyűlésnek.

 - Na mondjad el mi történt. – Dante nyugodtan ült mellette, vállig érő fekete haja szépen kiemelte barna szemét, ellentétben vele Ashleenek nagyon világos barna a szeme. Gyermek korában egy vámpír sokat kényszerítette állati alakba, így megmaradt a szeme és a haja puma alakjából. Az emberek a kinézetét mindig csak valami különleges génnek tartották el sem tudták képzelni mennyit szenvedett a lány.

 - Szokványosan közölte, hogy szüntessünk meg minden illegális üzletünket és esküdjünk fel a Város Urának.

 - De gondolom nem ezért voltál így kiakadva. – érvelt Grace az egyik legidősebb falkatag, szürke szemét a lányaként szeretett nőre emelte. Haja ami régen sötétbarna volt most inkább őszbe fordult, alakja egy kicsit talán a molett nőkre emlékezteti az embert, de még sem mondhatjuk rá, hogy nem néz ki jól. Ő a pici Ashleevel menekült a vámpírurtól, aki mindegyiküket fogva tartotta.

 - Hát igen – mosolyodott el keserűen Ashlee – azután jött a rossz hírünkkel, s hogy szégyent hozunk rájuk, ha így vesznek be. Ráadásul csodálkozik azon, hogy eddig nem derült ki semmi olyan, hogy megerőszakoltunk vagy magvertünk valakit az üzlet miatt.

Először síri csend fogadta a bejelentést, majd nagy hangzavar kerekedett.

 - Hogy képzelik…

 - Van róla fogalmuk…

 - Egyáltalán, tudja mit beszél? …

 - Csönd! – kiáltotta el magát Dante, sosem szerette a felfordulást, kemény kézzel uralkodott, de mindig igazságosan. – Így nem megyünk semmire.

 - Igaza van – bólintott Alex, ő vezeti az illegális bunyókat a pályán, itt mindenféle alakváltó összemérheti az erejét és lehet fogadni is. Ő volt a legerősebb a falkában az alfapár után, bár ez termetén nem igazán látszott, alig súrolta a 175 centit, az ember egy deka felesleget sem talált volna rajta, az egész ember tömény izom volt. – Ki kell találnunk valamit.

 - Mi lenne, ha egyszerűen hagynánk a fenébe az égeszet – tette szét a karját Nick, nagyon laza volt mindig, de ez csak egy álca volt, lélekben nagyon is komoly ember, akit renget seb tarkít, talán csak kedvese ismeri minden titkát. Fekete haja szinte állandóan kócosan meredt szét, zöldeskék szeme általában huncutul csillogott, bár most sikerült egy kis komolyságot belecsempésznie.

 - Tudod nagyon jól, hogy kell a védelmük, főleg most, amikor megfenyegettek minket. – válaszolt Liselle, vörös haja mindig rövidre volt nyírva, sosem szerette a feltűnést, de egyesek szerint ez a frizura még jobban kiemelte szépségét. A falkában csak hat nőstény van, így fokozottan ügyeltek rájuk, nem akarták, hogy bármi bajuk essen. A gyűlésen csak hárman jelentek meg Ashlee, Grace és Liselle. Violett, Mary és Rosa, Dantééknál voltak és vigyáztak a kicsikre. Senki nem tudta, de a falkában volt három gyermek, akiket megmentettek. Mindegyiket átváltoztatták, de sorsukra hagyták. Az ikrek Justin és Susan még csak nyolc évesek, míg Hanna már 11. Még mindig sokszor látni rajtuk a fájdalmat, de a falka szerető családot biztosít nekik.

 - Bocs igazad van – emelte fel a kezét védekezően Nick, s biccentett felé. – Én sem akarom, hogy bántsák a kicsiket.

 - Változtatnunk kell, de nem tudom hogyan – vett mély levegőt Ashlee, s gondterhesen az asztalra nézett. Sosem titkolta el a falkája elől mi történt vele és Graceszel, bár részleteket nem tudnak. Ash szerint jobb is így nem szereti, ha sajnálják.

 - És ha egy hónapra befejeznénk, bőven van tartalékunk addigra remélhetőleg felvesznek és akkor elintézhetjük Vlagyimirt, így a Koalíció biztos segít, majd felkapjuk a sátorfánkat és tovább állunk – érvelt Dante, aki még mindig Ashlee kezét fogta az asztal alatt, tudta, hogy mennyire rossz neki most, mivel ennek a vámpírnak a hívóállatai a pumák és ő kényszerítette Asht állat alakba.

 - Ez eddig használható ötlet, de szeretek itt lenni – nézett rá szerelmére. Topáz színű szemei fájdalmasan néztek szerelmére, majd végig a többieken.

 - Az a baj, hogy én is, kis cica – sóhajtott.

 Ashlee telefonja épp ebben a pillanatban szólalt. Kikutatta táskájából, majd felvette.

 - Hello kedvesem – szólt bele egy gúnyos hang, Asht azonnal tudta, hogy Vlagyimir az, ezt halotta rémálmaiban, de sokszor még ébren is. – Csak gondoltam szólok, meguntam a várakozást, ha élve akarjátok viszontlátni a gyerekeket, gyertek a város melletti Nemzeti Park tisztására holnap hatra. Talán meg tudunk egyezni.

Síri csend támad a telefonhívásra. Ashlee teljesen ledermedt, évtizedes fájdalom lett úrrá rajta. Emlékezett a régi fájdalomra mindenre, amit Vlagyimir elkövetett ellene. Úgy hitte még van idejük, hitte, hogy a vámpír betartja az ígéretét, nem támadja meg őket, nem kéri újra vissza áldozatait. Hisz már elmondta mit akar, az egész falkáját játszadozásnak. Rettenetesen félt nem akarta kiszolgáltatni őket neki, de ez már nem csak az ő döntése lesz. Elrabolták a gyerekeket az övéit. Segítség kell méghozzá hamar!

 - Ashlee… - érintette meg a vállát Dante. Amikor meghallotta a szemtelen hangot a telefonban, nem hitte, hogy nyugodtan fog tovább ülni. Nagyon dühös volt, megfenyegették a családját Asht, aki a legfontosabb számára. Az ő egyetlen kis cicája biztosan szenved, de sajnos nem tudja kitörölni a rossz emlékeket az életéből, ez mindennél jobban bántja. Fél, az emlékek súlya alatt nem fog racionálisan gondolkodni. Amikor azonban Ashlee megszólalt azonnal elszállt minden kétsége afelől, hogy a lány képes lesz e harcolni.

 - Segítséget kell kérnünk Anitától, nem engedem, hogy bajotok legyen!

 - De előbb el kell mennünk megnézni mi történt a lányokkal otthon – nézett végig a falkán komolyan Dante.

Mindenki elszántan sietett ki a klubból. Beszálltak az autóikba, majd elhajtottak. Gyilkos düh hajtotta őket, mindig mindenkor megvédték társaikat, családjukat. És most a legfiatalabbjaikat érte a támadás, a legártatlanabbak veszélyben vannak, csoda, hogy eddig semelyikőjük sem változott át, kétségbeesetten gondoltak rá, lehet otthon már csak a halott lányokat találják.

Ashék otthona az erdő szélén volt, így könnyebben tudtak átváltozni és elrejtőzni. Ahogy megálltak a barackszínű kétemeletes ház előtt egyből észrevették Mary szőke haját elterülni a füvön, ernyedt teste körül vér terjengett. Nick kétségbeesetten rohant oda szerelméhez, már két éve megtalálták egymást és olyanok, mit két szerelmes tini, pedig már a harmadik X-ben járnak.

Mire mindenki odaért már tudták, hogy életben van, a kezdeti rémülettől nem hallották dobogó szívét. Nick ölbe kapta, s szólongatta zöldeskék szeme aggodalmasan figyelte barátnője testét, Grace azonnal mellette termett megvizsgálni. Mivel ő a legidősebb sok tapasztalata van sebek terén, bár nem orvos. Ahogy megnézte csak egy nagyobb sérülést látott a hasán, ami már gyógyulófélben van.

 - Fel kell hívnunk Dr. Lilliant ő segíthet, Liselle tedd meg, John maradj itt velük, ha netalán visszajönne – rendelkezett Dante.

A falka azonnal a házba rohant, mivel kint nem látták Violettet és Rosat.

 - Gyertek gyorsan meg vannak – kiáltotta Alex a konyhából.

Nagyon megkönnyebbültek, amikor kiderült mindhárman életben vannak. Lillian már úton volt, így egy kicsit megnyugodtak, de a feszültség megmaradt. A összevissza mászkáltak a házban, kávét vagy teát ittak, próbáltak nyugodtan viselkedni, de még leülni sem tudtak egy helyben. Grace ápolta őket és próbálta elállítani a vérzést, azt feltételezte nem olyan súlyosak a sérülések csak a vér mennyisége alapján gondolták azt.

 - Rosa felébredt – kiáltotta le az emeletről Grace ott voltak a vendégszobák, ahova most a sebesülteket vitték. Dante és Ashlee összenézet és azonnal felmentek a többiek lenn maradtak, nem akarták a lányt még több stressznek kitenni.

Rosa huszonhárom éves még csak két éve, hogy tagja a Lune d'argent falkának, s három éve puma. A vámpírok akik támadtak majdnem leszakították a kezét, de már gyógyul bár elég lassan.

Kicsit sötétebb szőke haja van, mint Marynek, szeme sötétzölden világított, ahogy ránézett a belépőkre. A franciaágy amin feküdt egy tágas szobában volt felette ablak nyílt az erdőre. Arca hulla fehér volt a vérveszteségtől, de elszántan nézett.

 - Öt vámpír jelent meg egyik pillanatról a másikra… - kezdett bele azonnal.

 - Várj, jól érzed magad? – ült mellé Ashlee, Dante oda állt hozzájuk.

 - Most nem ez a lényeg – intette le őket Rosa. – A vámpírok egyből megtámadták Maryt, ő kint volt az udvaron az ikrekkel, ő ugye jól van? Meghallottuk a kiáltozást éppen indultunk volna mikor megjelentek mellettünk a konyhában, nem tudtunk semmit sem tenni olyan gyorsan elintéztek, Hannát elvitték. Miért nem öltek meg?

 - Mary is jól van, ahogy Violett is, amennyire ilyenkor lehet az ember, vagyis puma – mosolygott Dante megkönnyebbülten, Ashlee mosolyogva simogatta a kezét, nagyon örült, hogy épségben látja barátnőjét. – Az ikreket is elvitték. Felhívtuk Dr. Lilliant szerintem pár perc és itt van.

 - Miért nem ölt meg? – kérdezte meg újra.

 - Szerintem – kezdett bele meleg hangon Ashlee. – Az egész falka kell neki, egészen biztos vagyok benne, hogy előröl akarja kezdeni a játékait. Most azt tervezzük, elmegyünk Anitáékhoz, és segítséget kérünk.

 - Jó napot! – szólalt meg Dr. Lillian az ajtóból. – Megvizsgálhatom? bár úgy látom egész jól van.

 - Persze kimegyünk – állt fel Ashlee biccentett egyet a doktornőnek, majd kézen fogta Dantét. – Itt maradnak páran és vigyáznak rátok, mi megyünk.

 - Jó. Ti is vigyázzatok magatokra!

Lenn a konyhában már viszonylagos nyugalom volt, már megvizsgálták Maryt és Violettet, ők is jól vannak. Bár Mary még nem ébredt fel, Nick végig ott ült mellette még a doktornő sem tudta kiküldeni.

 - Most mit csináljunk? – kérdezte Zack, hatalmas széles vállait kiemelte fekte öltözéke, egy sor pírszing díszíti szemöldökét, ez egy kicsit elvonja a figyelmet kék szemétől. Ez hozzá járult ahhoz, hogy már a kinézetétől megijedtek az emberek, ár egy testőrnek a kinézete is fontos, mert ha nem veszik őt komolyan, veszélyeztetheti a védenceit.

 - Négyen elmegyünk Anitáékhoz, megkérjük, hogy segítsen, aztán visszajövünk és indulunk a találkozóra. – jelentette ki Dante.

 - És ha nem hajlandó segíteni? – tette fel a kérdést Alex, ő Zackkel ellentétben nagyon alacsony, de ő a harmadik legerősebb a falkában. Most a kanapén ücsörgött ölében Liselle ült, akit most a megnyugtatás végett kereste a testőr társaságát.

 - Akkor odamegyek egyedül és megpróbálok vele egyezkedni – felelte Ashlee határozottan.

 - Na nem gondolod, hogy odaengedünk egyedül! – háborodott fel Dante, s szembe állt vele.

 - Pedig muszáj lesz, így talán…

 - Nem! – jelentette ki Zack, nagyon hírtelen haragú ember volt és szeret parancsolgatni is, ha Dantéék nem akarnak tovább alfáskodni sok esély van rá, hogy ő lesz a következő, mivel Alex erősebb nála, de sokkal kedvesebb és nem egy vezető típus – Ha te mész mi is, a falka egy.

 - De így csak ti is veszélybe kerültök!

 - Nem érdekel mit mondasz – jelentette ki Dante. – Mi is megyünk, de szerintem ezzel mindenki egyet ért, vagy aki nem az szóljon.

Körbenézett a szobában, de csak egyetértő bólogatásokat kapott válaszul.

 - Hiába kis cicám – dörgölte a fejét Dante Ashlee arcához, s magához húzta – Együtt megyünk.

 - Mindhárman jól vannak! – érintette meg az ölelkező páros vállát Grace. – A doktor már elment nem akart megzavarni titeket. És én is egyet értek a többiekkel, együtt megyünk!

Egy fél óra múlva már négy lenge öltözetű puma futott az erdőben Anita Blake házához. Félig átváltozott állapotot csak a legerősebbek tudtak felvenni az alakváltók között. Remélték segíteni fog nekik, mert egyedül nem lesznek elegen megmenteni a kölyköket. Bár Ashlee még mindig nem akarta a falkáját veszélybe sodorni, de azt is tudta egyedül nem tudja visszatartani őket.

Elérték a szintén kétemeletes házat, ami ilyen fél formában tíz percükbe tellett. Az ajtóban visszaváltoztak, a lenge ruha csak úgy lobogott rajtuk, ezért is kellett átöltözniük senki sem akar meztelenül mászkálni még átváltozva sem.

Dante bekopogott, majd vártak egy kicsit. Egy hosszú vörös hajú fiú nyitotta ki az ajtót, lila szemei elkerekedtek, amikor meglátta a pumák alfáit az ajtóban.

 - Hát ti?

 - Beszélnünk kell Anitával! – jelentette ki Dante.

 - Most épp nem… alkalmas – válaszolta feszengve.

 - Engem nem érdekel épp kivel sexszel, nekünk beszélni KELL vele, úgyhogy mond meg neki!

 - Jól van oké! – emelte fel védekezően a kezét. – Várjatok addig a nappaliban.

Nathaniel kicsit meglepetten és talán egy kicsit félve hagyta ott a vendégeit a nappaliban. Anitát sem akarta zavarni, mert épp az aurdeurt táplálta. Mikor benyitott az ajtón Micahval épp meztelenül csókolóztak az ágyon.

 - Bocs, hogy pont ilyenkor zavarlak benneteket, de lenn vannak a pumák, a król és a królowa meg a két testőrük.

 - Mi? – emelkedtek fel – Mindjárt megyünk, úgy negyed óra.

 - Rendben megmondom nekik.

Mikor leért egy idegesen toporgó négyessel találta szemben magát. Töltött nekik egy kis teát, majd leült az egyik kanapéra. Csak Ashlee telepedett mellé, de ő is toporgott a lábával.

 - És miért vagytok itt? Talán teljesítettétek a követeléseinket?

Zack rámorrant mire Nat nem is kérdezett többet. Végül Dante is leült és az ölébe vonta Asht, nagyon úgy tűnt ennyire futotta az erejéből, mert ismét átjárta a kétségbeesés. A hangulata nagyon ingadozó volt, bár nem tudta miért. Az előbb még eltökélten állt és még egyedül is szembeszállt volna egy csapat vámpírral, most meg mintha minden ereje elszállt volna, és csak a félelem maradt, félelem, hogy elveszíti szeretteit.

Már tíz perce vártak amikor Micahék megjelentek a lépcsőlejáróban. Anitán látszott, hogy morcos, ellenben Micah szemében csak érdeklődést letett látni.

 - Mit kerestek itt? – támadta le őket a vámpírvadász azonnal, bár amikor meglátta Ashlee kétségbeesett szemét egy kicsit visszavett a haragból. Dante leemelte az öléből szerelmét, helyette odaült Alex, aki csak átkarolta a vállát, de így is mutatta támogatását.

 - Segítened kell! – nézett Anita szemébe Dan.

 - Mégis miben?

 - A falkánk veszélyben van.

 - Veszélyben? Mégis ki akarna nektek ártani? Csak nem az egyik tisztességtelen ügyfeleteknek tartoztok és visszakéri ami az övé? – húzta fel kell szemöldökét Anita.

 - Te! – mordult fel Zack – Csak ne beszélj nekünk a tisztességről, amikor te egy gyilkos vagy még rosszabb mint mi, mert miattunk még senki sem halt meg!

 - Hogy merészelsz…

 - Elég, adjátok abba, ez nem vezet sehova – állt fel nagy levegőt véve Ashlee. – Nem az illegális ügyleteink miatt, hanem miattam. Kérlek üljetek le és beszéljük meg.

 - Rendben van! – bólintott Micah, aki mindig megfontoltabban viselkedett, mint a párja. Mindenki leült a kanapékra, s érdeklődve figyelte Asht.

 - Az egész megértéséhez meg kell tudnotok a múltam. A családomat egy sorozatgyilkos vérfarkas támadta meg én voltam az egyedüli aki túl élte, amikor korházba kerültem beadták az injekciót, mint látjátok puma dns volt benne. Dallas vámpír Urának a pumák hívóállatai, nagy élvezetét lelte abban, hogy embereket változtattatott át pumákká. Szinte azonnal szemet vetett rám – sóhajtott fel.

„A tíz éves Ashlee sírástól kipirosodott arccal feküdt egy korházi ágyban. Nem tudta felfogni miért az ő családját kellett megtámadni, gyermeki naivitással hitte, hogy velük semmi rossz nem történhet. A szülei meghaltak a vérfarkas támadásban, vele pedig azóta nagyon furcsán viselkednek az emberek. Semmit nem értett csak az tűnt fel neki, hogy a sebesülései gyorsabban gyógyulnak, mint szokott.

 - Kedvesem – simított végig az arcán egy vámpír. Ő azonnal megijedt és beburkolózott a takaróba.  – Már te is hozzánk tartozol, hát ne félj tőlem, én Vlagyimir vagyok. És te? – a hangja olyan behízelgő volt, de ez nem tűnt fel a kislánynak csak az, hogy végre valaki nem undorodva beszél vele.

 - Ashlee, Ashlee Randall.

 - Figyelj rám Ashlee kedvesem, tudod mi vagy?

 - Ezt nem értem uram. – nézett rá összezavarodottan, a lányka, aki már felülve és jobb kedvűen figyelte az idegent.

 - Látom nem tudod, hogy vérpuma vagy.

 - Mi én ezt nem értem nem egy vérfarkas támadott meg minket? Én nem… nem lehetek vérpuma.

 - Hát pedig az vagy, ha nem jössz velem, akkor pedig mindenki így fog viselkedni veled mint az ápolók.”

 - Én akkor vele tartottam azt hittem újra családot találok. Hát nem így volt. Vlagyimir sokunkat állati formába kényszerített, mint látjátok a hajam és a szemem ezért ilyen. Két év után Graceszel sikerült megszöknünk és itt kötöttünk ki. Most ránk talált és elvitte a kölyköket, azt akarja, mi is menjünk oda holnap estére. Én teljesen biztos vagyok benne, az egész falkát akarja.

Mikor befejezte mondandóját csöndben figyelte a többieket, az ő falkájának a tagjai tudták már a történetét, míg ez a többieknek meglepetés volt. Micah szemében csak megértés volt, ő átérezte az egészet hisz ő is fogságban volt a Kiméra által. Anita egy kicsit megdöbbent talán még együtt érző tekintete is volt, de ennyi, lelke ugyan úgy kemény volt. Nathaniel csak bátorítóan megveregette a vállát.

 - Mit értesz kölykök alatt? – kérdezte meg Micah az őt leginkább érdeklő kérdést.

 - Senki sem tudja, így azt sem értjük Vlagyimir honnan szerezte meg az információt.

 - Három gyermek van a falkánkban – folytatta Dante Ash helyett – Justin és Susan ők ikrek még csak nyolc évesek, meg Hanna ő már tizenegy.

 - Magukra hagyták őket és mi befogattuk mindegyikőjüket – fejezte be Alex, őt mindig nagyon szerették a kis lurkók, mivel ő bármikor leült velük játszani - ,és most Vlagyimir kezében vannak.

 - Értjük segítünk, de cserébe szüntessétek meg az illegális üzleteiteket – kért Nat.

 - Miért akkor nem segítettek, ha nem tesszük meg? – támadta le őt Zack azonnal.

 - Természetesen segítünk úgy is – nyugtatta Micah. – Mondj el mindent Ash, amit róla tudsz és eldöntjük kinek szólunk.

Mindent megbeszéltek velük, Anitáék értesítették a farkasokat és Jean-Claudet a Város urát. Mindenki felkészült Vlagyimirék ellen, hiába nem tartoztak a Koalícióhoz mégis összefogtak, hogy segítsék őket. Most, hogy megtudták a falka történetét kevésbé voltak ellenállók velük szemben. Megbeszélték, hogy négy órára mindenki megjelenik Anitáék házába, s innen indulnak. A Lune d'argent falka megy előre, remélhetőleg így nem fog sejteni semmit a vámpírúr.

Ashleeék haza mentek, még az egész falka ott volt, várták a fejleményeket. Mary, Violett és Rosa már jól voltak. Csak hegek jelezték előző sebeket. Danteék elmondtak mindent nekik, ezután, a falka egyöntetűen eldöntötte, hogy maradnak. Graceék mire megtudtak mindent már elkészítették a vacsorát, így leültek enni. Mindenki a közelgő eseményeken gondolkozott, nagyon remélték, Anitáék terve be fog válni, mert semelyikőjük sem akart Vlagyimirhoz tartozni. De azzal is mindenki tisztában volt, hogyha még is arra kerül a sor mind együtt lesznek és így biztosan átvészelik.

Nagy veszekedés után lefeküdtek, bár sokan még sem tudtak aludni a stressz miatt. Nem akartak olyankor aludni, amikor nem tudnak semmit kölykeikről és ki tudja mit tesz velük az a brutális vámpír, míg ők nyugodtan fekszenek az gyukban.

A reggel összegömbölyödve, agymáshoz simulva találta meg őket. Bár már Ashlee és Grace fenn voltak és kávét iszogattak. Nem csináltak semmit csak bámultak ki az ablakon, hisz elméjükben teljesen máshól jártak. Visszaemlékeztek azokra az időkre, mikor őket tartották fogva, a sok fájdalomra és megaláztatásra. De amikor belépett Dante egyből eszükbe jutott mit kaptak, egy szerető családot, egy szerelmet és egy barátot.

 - Mióta vagytok fenn? – kérdezte.

 - Úgy fél órája – sóhajtott Ash.

Dante bólintott, majd leült szerelme mellé. Később a többiek is beszállingóztak a konyhába, a feszültség pedig egyre nőtt. Páran elmentek, valakik maradtak, de szinte háromra mindenki újra megérkezett.

Ashlee nem értette, hogy lehet ilyen nyugodt, mikor végzete felé haladt a falkájával. Talán bízott Anitában, hisz ő volt az utolsó reményük. Ha nem jön össze a dolog mindannyian meghalnak, még a kölykök is, akik előtt még ott az élet, még annyi mindent meg kell élniük, szerelem, csalódás, gyerekek és család. Bár amikor jobban belegondolt, rájött először nem a halál vár rájuk, hanem a szenvedés. Ettől már nem is érezte magát olyan nyugodtan.

Az erdőben nagyon hideg volt még az ő forró testüknek is, árnyak félelmetesen mozogtak, igaz még világos volt, de a rengetegben olyan sűrűjében jártak ahova nem szűrődött be a fény. Pár nappal ezelőtt ez nem hozta volna rájuk a frászt, inkább megnyugtatta őket, biztosak voltak benne, nem látják őket.

Dante és Ashlee elől haladt egymás kezét fogva, jelezték összetartozásukat, szerelmüket. Mögöttük egy lépéssel lemaradva jött Alex és Zack, majd a többiek. Minden neszre felfigyeltek, most még egyedül voltak, úgy volt megbeszélve Anitáék később indulnak és megpróbálnak észrevétlenül körbekeríteni a tisztást.

Amikor kiléptek a fák árnyékából egyből észrevették a csapat vámpírt a mező túloldalán. Voltak úgy harmincan, és ahogy az erejük terjengett több nagyon idős is volt közöttük. Vlagyimir állt középen, egy modern fekete öltönyt viselt, egyszerű barna haját fújta a szél, szürke szeme önelégülten figyelte a kis csoportot, mellette a kicsi Susan állt, látszott rajta mennyire fél, szalmaszőke haja, ami annyira hasonlított a testvérééhez most kócosan meredezett, szerencsére külső sérülést nem vettek észre rajta. A Vámpírúr két oldalán a másik két gyermeket tartották egy helyben. Kipirosodott, de reményekkel teli szemekkel nézték a megjelenő csapatot, ahogy meglátták őket.

 - Kedvesem, hát eljöttetek! – hang amit alkalmazott nagyon alázatos és kedves volt, egyből kirázta őket a hideg tőle – Milyen családias lett a hangulat, á Grace nem is vettelek észre. Hogy vagy mostanság? Bár ez nem is érdekes most nem azért vagyunk itt, hogy beszélhessünk.

 - Tényleg nem, a gyerekekért jöttünk! – lépett előre Ashlee határozottan, a lelke mélyén eldöntötte, mindent megtesz a gyerekekért, még ha Vlagyimir el is fogja őket, nem fogja hagyni, hogy nagyobb bajuk legyen.

 - Ne szaladjunk ennyire előre, - csapta össze a kezeit – mindenért tenni kell. Na nézzük csak megkapjátok a Hannát, ha csatlakoztok hozzám.

 - És mi van Justinnal és Susannal? – kérdezte Dante.

 - Mindennek ára van, na mit választotok?

Ashlee érezte, szíve örült sebességre kapcsolt, tudta ez így nem lesz jó. Nem tudta mikor akarnak támadni a többiek, de addig ki kell tartaniuk. Dante a vállára tette a kezét, s mélyen a szemébe nézett. Ash ebből a pillantásból tudta, a falka mellette áll bármit is tesz, de tudta időt kell nyernie.

 - De ha a falka csatlakozik hozzád, akkor Hanna sem lesz velünk, hanem ugyanúgy veled.

 - Ó ez igaz, most hogy mondod. Ez sajnálatos, de mégiscsak jobb, ha velünk van mint egyedül nélkületek. Bár ha nem fogadod el az ajánlatom meghal.

 - Rendben van – sóhajtott nagyot.

 - Gyerünk Hanna, oda mehetsz – kislány remegő lábakkal indult el, majd mikor látta senki nem állítja meg gyors futásba kezdett, s Ashlee karjába ugrott, a lány mélyen szívott az illatából, s egy kicsit megkönnyebbült. A pici lánynak potyogtak a könnyei és olyan erősen szorította Asht, ahogy csak tudta. Mary odament hozzájuk, majd kezét nyújtotta, a Hanna odabújt hozzá, s eltűnt Mary szőke haja alatt.

 - Úgy tetszik ez a nagy egymásra találás – vigyorgott Vlagyimir - most pedig térjünk rá az ikrekre.

 - Mit kérsz értük? – nézett farkasszemet vele Ash.

 - Á kezdesz beletanulni. Természetesen feltétlen engedelmességet, ÉS gyere ide helyettük, így biztosított lesz, hogy utánam fog jönni a falkád.

 - Nem mehetsz oda egyedül – szorította meg a vállát Alex, sötét szinte fekete szemiben féltés csillogott.

 - Kis cica, ha bármi bajod lesz… – lehelt csókot a homlokára Dante.

 - Minden rendben lesz, én hiszek benne – ölelte át szerelmét, majd odafordult az ellenséghez, nagyon remélte Anitáék már tervezik a támadást – Oda megyek!

Amikor Dante meghallotta Ash szavait vissza akarta tartani, maga mellett biztonságban. De abban a pillanatban tudta, hogy ha visszatartja az sokkal rosszabb lesz, így csak figyelte szerelmét, ahogy közeledik ellenségükhöz.

Mindenki feszülten figyelte Ast, ahogy áthalad a tisztáson, s megáll Vlagyimir előtt. A vámpír megfogta a karját, s közelebb húzta magához, teljesen kirázta a hideg az érintésétől.

 - Örülök, hogy megint velem vagy, te voltál a legjobb játékszerem – ettől a hangtól Ashleeben még a levegő is megakadt, hiába mondta Vlagyimir ezt halkan mégis mindenki halotta, majd elengedte.

Dantét csak Zack karja tartotta vissza attól, hogy oda mennyen. Rettenetesen félt, féltette Asht, a világot jelentette számára, és most távol van tőle, egyedül beengedte az oroszlán barlangjában.

Ash első dolga volt odamenni a gyerekekhez, s karjába zárni őket.

 - Most menjetek oda Dantéhoz, s maradjatok a közelében.

Ezután nagyon gyorsan történtek az események, minden oldalról emberek robbantak be a kis tisztásra, lövések és kiáltozások kezdődtek. Ashlee azonnal rátámadt Vlagyimirra, már ugrás közben átváltozott, s belemélyeztette karmait a férfi bőrébe. A vámpír pedig egy elme trükkel megsebezte az oldalát, pár percig így harcoltak egymással egyszer az egyikük másszor a másik sérült meg. Majd egy olyan dolog történt, amikre a férfi egyáltalán nem számított, ahogy körbenézett a csatatéren, látta, egyre kevesebb embere van talpon, ez pánikkal töltötte el, oly sok éve uralkodott annyi mindent tett, szörnyű dolgokat, de még sem akart meghalni. Elfogta a pánik és menekülni akart, szerencsétlenségére ez nem sikerült. Hátulról ráugrott az átváltozott Dante előröl pedig Ashlee támadta meg, s egyszerre harapták le a fejét.

Eltelt egy hónap a szörnyű események óta. A falka teljesen átszerveződött, pár üzletüket legalizálták a többit bezárták, ezután beléptek a Koalícióba, összességében jól haladnak a jó hírű falkák névsorában.

A kicsik már kiheverték a megrázkódtatásokat, s boldogabbak mint valaha. Rengeteg alakváltó figyeli minden kívánságukat most, hogy tudnak a létezésükről, mindenki megszerette őket. Ashlee és Dante folytatta az uralkodást, jót tett nekik, hogy kiléptek az üzletekből, így nem idegeskedtek annyit és nyugodtan tudtak egymással foglalkozni. Kiderült, Ash gyereket vár, így még óvatosabbak szentül hiszik, ha a tigriseknek lehet utódjuk ők is megtalálhatják a módját hozzá.

Végre úgy érezték révbe értek, megtalálták a helyüket a világban.