Már fél napja tartott Konoha ostroma, mindenki kimerült volt. Pein alakjai nagy pusztítást végeztek. Kakashit épp akkor ölték meg, miközben védte barátjának fiát Choutjit. Mindent megtett Konoháért, ami erejéből telt. Shizune már nem kiabálhatott többé Narutóval. Mindenki érezte a halál érintését, a szívszaggató fájdalmat, ami mindenkit megkörnyékezett. Becsületünkre legyen mondva, az életben maradottak, még küzdöttek. A bosszú hajtotta őket, a bosszú, ami megpecsételte minden lépésüket.
Thunade létre hozta Katsuyut és rengeteg erejét adta oda neki, mindent megtett, hogy megmentse népét a haláltól. De még, így is Konoha fele elpusztult egy nagy robbanásban, rengeteg ember vesztette életét, ami mind az ő vállát nyomta.
Mikor Naruto megérkezett, először nem tudta hol van a nagy pusztítás miatt amit az Akatsuki végzett. Amikor rájött mégis Konohában van mérhetetlen fájdalom lett rajta úrrá, ami szinte rögtön átváltott haraggá és bosszúvággyá. Amikor elkezdődött a harc Pein ellen még nyerésre állt, de kezdett egyre fáradni a Bölcs forma ellenére is. Egy ilyen hiba következtében a földre került.
Egy kráter mélyén Naruto feküdt, már alig volt magánál. Pein ellen harcolt, s vesztésre állt. Hiába voltak hátán a tekercsek a klónokkal már mindet elhasználta. A béka vezért meghalt, mikor megpróbálta menteni a fiút, felesége szőrnyü sírásban ült mellette, s tartotta férje fejét az ölében.
Hinata ezt már nem bírta nézni, szerette Narutot.
„Nem hagyhatom meghalni, eddig ő harcolt mindig értem, most én jövök” – gondolta. Összegyűjtötte chakráját, és megtámadta az ellenséget. Érezte reménytelen a küzdelme, de úgy gondolta hagy szerelmének időt a feltöltődéshez, s akkor ő majd legyőzi. Hatalmas és erős oroszlánfejeket idézett chakrából, ezekkel sem ért el nagy eredmény, az ellenség sokkal erősebb volt. Folyamatosan záporoztak rá a csapások, de ő mindig felkelt. A vége felé Naruto is észhez tért, bár mozogni még nem tudott.
Kétségbeesetten nézte szerelme kilátástalan harcát. Igen szerelme, mert Naruto lehet, hogy nem hangoztatta, s soha nem mutatta ki, de szerette Hinatát. Az utolsó fél évben, már nem Sasuke visszahozása volt mindig a fejében, belefészkelte magát a gondolatai közé, egy félénk kedves arc, aki mindig mellette volt és bíztatta.
Kiabált Hinatának, hogy fejezze be, de ő meg sem hallotta, csak a cél lebegett a szeme előtt meg kell mentenie a fiút, akit szeret. Ezért hajtott a végletekig, abban a két évben amíg Naruto nem volt a faluban állandóan edzette magát, minél erősebb akart lenni, nem csak önmagáért. Be akarta bizonyítani az apjának, a klánjának, mindenkinek, de legfőképpen Narutónak, hogy ő is ér valamit, s ugyanolyan erős, mint a többi ninja Konohában.
Pein a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatta áldozata iránt, mert neki Hinata csak ennyit jelentett, semmi kihívást nem okozott a legyőzése. Csak egy ember hitegeti magát azzal, hogy le tud győzni egy istent és pont ezért ennek a kislánynak semmi esélye ellene. Nem értette miért harcolnak a Konohaiak, ő csak a világbékét akarta elhozni, ahol semelyik gyereknek sem kell nyomorban felnőnie. Feláldozott ezért mindent az életét is beleértve.
Narutonak sikerült felülkerekedni fájdalmán feltápászkodott, még egy kicsit imbolygott, de sikerült visszanyernie erejét valamennyire. Épp indult volna Hinatat kivinni a kráterből, amit még Pein robbantott Konoha közepébe, mikor ezt észrevették a harcolók.
Pein, ezért úgy gondolta befejezi a játszadozást kis ellenfelével, távolról leterítette a földre és felé dobta a kardját pont a szívére célozva. Mivel Hinata már alig volt magánál, nem tudott védekezni ellene. Naruto ezt látva nem késlekedett szerelme elé ugrott megölelve őt, s fel fogva a támadást, de elszámította magát, Pein olyan erővel hajította el a pengét, hogy az áthaladt Naruton és még Hinatán is átment. A kard pedig megállt kettejükbe ékelődve.
Már nem érdekelte őket semmi tudták, hogy meghalnak.
Minden tette eszébe jutott, minden együtt töltött küldetés, egy egy elejtett szó. Most már nem értette miért félt régen, talán a visszautasítástól? már maga sem tudta.
- Sajnálom – suttogta elhalóan Naruto - előbb kellett volna mondanom, de féltem…. szeretlek.
- Semmi baj – hallatszott a gyenge válasz – én is szeretlek.
Naruto még utolsó erejéből lehajolt, s megcsókolta szerelmét. Érezték egymás iránti mérhetetlen szerelmüket, amit elrejtettek a világ elől és legfőképpen egymás elől. Vérük a szájukban keveredett, de ez nem foglalkoztatta őket. Így álltak összefonódva egymás karjaiban egy kardal átszúrva a csata kellős közepén. Már nem érdekelte őket semmi csak első csókjuk, ami egyben utolsó is volt.
